A Csernobili katasztrófa
Túráink
A Csernobili katasztrófa
Túráink
A Csernobili Atomerőmű 4-es reaktora 1986. április 26-án felrobbant, halált, és radioaktív szennyezést okozva igen széles területen maga körül. A Csernobili Atomerőmű 110km-re (nagyjából 70 mérföldre) található az Ukrán fővárostól, Kijevtől. És nem messze Európa szívétől.
1986. április 26-án előkészületek voltak folyamatban a 4-es reaktor leállítására, hogy elvégezzenek néhány tervezett karbantartási, és javítási munkálatokat. Azután úgy döntöttek, hogy ezt a leállást kihasználják, hogy egy tesztelést is elvégezzenek a reaktor biztonsági rendszerén (RBMK-1000). Sok dolog rosszul sikerült a teszt alatt, aminek eredményeképpen hajnali 01:24-től gőzrobbanások sorozata vetette szét a reaktor védő burkolatát, és robbantotta le a tetejét, radioaktív anyagokkal beszennyezve a levegőt, és a környező területet. A reaktor részlegesen leolvadt magjából származó nagyon radioaktív anyagok, és a grafit beszivárgott a reaktor terem alá. A helyzet nagyon veszélyes volt, és azonnali beavatkozás volt szükséges azért, hogy ellenőrzés alatt tartsák a helyzetet. 192 tonna üzemanyag volt a reaktor magjában, és ennek a mennyiségnek nagyjából 4%-a jutott ki a szabadba a baleset után még 10 napig. Radioaktív jód, stroncium, plutónium, és más izotópokból tevődödtek össze azok a radioaktív anyagok, amik kikerültek a levegőbe. A radioaktivitás mértéke közel 50 millió Curie volt, ami egyenlő azzal a sugárzás intenzitással, amit 500 olyan atombomba együttes felrobbanása okozott volna, amit 1945-ben ledobtak Hiroshimára. Az égő reaktorból a forró gázok elérték a 3000 láb (durván 1000m) magasságot, és csak fokozatosan hullottak vissza alacsonyabb magasságokba. Az atomerőmű felett lebegő radioaktív felhőt a szél tovább fújta Ukrajna Polissya régiója, valamint Fehéroroszország, és Oroszország egyes részei irányába. Nem sokkal később, megemelkedett sugárszintet mértek Svédországban, Finnországban, majd később Lengyelországban, Németországban, Franciaországban.
Néhány perccel a robbanás után a reaktor kigyulladt. Két tűzoltó osztag, az egyik V. Pravyk hadnagy vezetésével, a másik, akik akkor szolgálatban voltak az erőműben, V. Kibenok hadnagy vezetésével a reaktor épületének tetejére rohantak. A szobák feletti tető egy része, ami közel volt az égő reaktorhoz, lángokban állt. Eloltották a tüzet a tetőn, ezzel megelőzve azt, hogy a tűz átterjedjen a 3-as reaktorra. Rövid időn belül tűzoltók érkeztek a környékbeli városokból, mindenhonnan a Kijevi régióból. A legtöbb tűzoltó, akik elsőnek érkeztek a helyszínre, halálos, vagy majdnem halálos mértékű sugárdózist kaptak. Először a pripjatyi 126-os kórházba vitték őket (a ruháik még mindig a kórház alagsorában vannak, emiatt rendkívűl szennyezett a hely), majd ezután, április 27-én, a moszkvai 6-os kórházba szállították át őket. A doktorok minden erőfeszítése ellenére, mindannyian meghaltak. Egy 5 fős tűzoltó egység, H. Nahayevky vezetésével elvezette a reaktor alatt összegyűlt vizet, ezzel megelőzve egy potencionálisan pusztító mértékű robbanást. Helyi rendőri egységek, katonai egységek, és más speciális egységek is közreműködtek abban, hogy megelőzzék a katasztrófa további pusztítását. Április 27-én egy csapat katona, és a légierő egységei Csernobilba költözött, hogy segítsenek felülkerekedni a katasztrófa okozta következményeken. Nagyjából 1800 helikopteres küldetéssel teljesítették a feladatot, amire kirendelték őket. Ezen összetett erőfeszítések eredményeképpen, a sérült reaktorból származó kiáramlás sok ezerszer kisebb lett 1986.május 6-ra. Ezután döntöttek arról, hogy elkezdenek építeni egy speciális védő szerkezetet, később ez “szarkofág” néven vált ismertté. A “szarkofág” fő feladata az volt, hogy lezárja a sérült reaktort, ezáltal minimalizálja a kiáramló radioaktivitást a környezetbe. Mindent egybevéve, több, mint 600000 civil és katona vett részt a katasztrófa következményének csökkentésében 1986-ban, és 1987-ben. Sokuk meghalt, még többjük pedig maradandó egészségkárosodást szenvedett, de csökkentették a sugárzás szintjét, és lehetővé tették, hogy a csernobili Zóna látogatható legyen. Örökké hálásak leszünk nekik ezért. A lakosság evakuálása 36 órával a baleset után kezdődött, 1986. április 27-én. Pripjaty városát evakuálták először. Pripjaty mindössze 3km-re volt az erőműtől, és mivel a lakosságot (közel 50000 ember) nem értesítették a radioaktív veszélyről, mindannyian nagy dózisú sugárzást kaptak. Azt mondták az embereknek, hogy csak a legszükségesebb dolgaikat, és a papírjaikat hozzák magukkal, 3 nap múlva visszatérhetnek. Közel 220000 embert evakuáltak Ukrajna, és Fehéroroszorság szennyezett területeiről. Arról nincs pontos szám, hogy hányan szenvedtek egészségkárosodást a katasztrófa miatt. A szovjet éra a propagandáról volt ismert, arról, hogy a tényeket elferdítik, elhallgatják, ha az a rezsim érdeke. A ’90-es évek elején aztán megemelkedett számú megbetegedéseket regisztráltak Ukrajna lakosságánál, elsősorban légzőszervi, idegrendszeri, emésztőszervi, valamint keringési rendszerrel kapcsolatban. Összességében 3.200.000 ember tekinthető betegnek a katasztrófa miatt Ukrajnában.
Pripjatyot 1970-ben alapították, az erőmű dolgozóinak. Ukrajna Polissia nevű részén, egy zöld mezőn épült fel, közel a Fehérorosz határhoz. Nincs mégegy ehhez hasonló város az egész világon. Ez az egykori virágzó, boldog város, ami megtestesítette a Szovjet erőt, és a kommunista ideált, mára szellemvárossá változott, és lett egy poszt-apokaliptikus világ példája. És mindez alig 50 év leforgása alatt. A ’80-as években igazi luxusnak számított Pripjatyban élni. Kiváló infrastruktúrával rendelkezett. Megvolt minden, amiről egy átlag szovjet ember csak álmodhatott, 5 iskola, 12 óvoda, kórház, boltok és bevásárlóközpontok, kávézók, éttermek, amik egyszerre 5535 vásárlót tudtak kiszolgálni, 10 raktár, ahol 4430 tonna árut tudtak tárolni, az Energetik Kultúrális Palota, mozi, művészeti iskola, 10 tornaterem, 3 fedett uszoda, 2 stadion, a Jupiter gyár, buszállomás, vasútállomás 33000 rózsa palántával a környékén. Mind az 50000 lakos fiatal, haladó gondolkodású, jól képzett ember volt az egész Szovjetúnióból, akiket arra buzdítottak, hogy költözzenek Pripjatyba. Balszerencséjükre, az egész életük drámaian megváltozott azon az 1986. április 26-i napon. Pripjaty lakosságát nem tájékoztatták a várostól 3km-re lévő erőműben történt balesetről. Az élet szokásosan zajlott április 26-án, az emberek a mindennapi teendőiket csinálták, a gyerekek a szabadban játszottak, ezalatt nagy dózisú sugárzásnak kitéve magukat. Csak 36 órával a baleset után kezdték meg az evakuálásukat. Buszok érkeztek Kijevből, hogy biztonságos helyekre vigyék a lakosságot. A teljes evakuálás mindössze 3 óra alatt lezajlott. Az embereknek csak annyit engedtek, hogy magukhoz vegyék a pénzüket, útleveleiket, a feltétlenül szükséges dolgaikat, mert a tájékoztatás szerint 3 nap múlva visszatérhetnek. De sohasem térhettek vissza.
A várost háromszor szennyezés-mentesítették. A likvidátorok minden tőlük telhetőt megtettek: minden egyes épületet lemostak, amit belepett a radioaktív por, eltávolították a talaj felső rétegeit, és minden utat újra aszfaltoztak. A sugárzás szintje jelentősen csökkent ezáltal, de nem elég tiszta ahhoz, hogy emberek ott élhessenek. Ezután elkezdődött Pripjaty másolatának, Szlavuticsnak az építése, és a legtöbb egykoron pripjatyi lakost oda költöztették, mivel a szennyezés-mentesítés után az erőmű 3 megmaradt blokkját újra üzembe helyezték. Sok létesítményt használtak a baleset után, különféle célokra. Néhányat még a mai napig is használnak. A baleset után Pripjatyot őrizték, és a mai napig kerítés veszi körül. De sajnos nincs olyan szoba, amit ne fosztottak volna ki. Ez azután történt, miután a Szovjetúnió összeomlott, és a csernobili zóna őrizetlen maradt. Ennek ellenére a Szovjet éra szellemisége a mai napig megmaradt a városban. Porték Leninről, propaganda plakátok, és szovjet zászlók mindenhol. Ezek által átélhetjük a történelmet, megtapasztalhatjuk azokat az időket, amik örökre eltűntek. A természet hihetetlen gyorsan veszi vissza az uralmat. Nyáron úgy néz ki a város, mint egy dzsungel. A nagy szovjet építményeket évről évre jobban benövi a zöld növényzet. Nem sok kell már, és Pripjaty örökre eltűnik. Mire vársz még? Gyere, és éld át most!
Az 1986-os katasztrófa következményeinek kezelésében a legfontosabb rész az volt, hogy elzárják a külvilágtól a felrobbant reaktor épületét. A szarkofág építése 24 nappal a katasztrófa után kezdődött, 1986. május 20-án. A hatalmas sugárzás ellenére, a szarkofág júniustól november végéig, 206 nap alatt elkészült. De ez csak átmeneti megoldás volt a problémára. A szarkofágot 30 évre tervezték. 1995-ben Ukrajna egy memorandumot írt alá az Európai Únióval, és a G7 országaival, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankon keresztül forrást biztosítanak az országnak, hogy meg tudják oldani Csernobil problémáját. 1997 szeptemberében megszületett a megállapodás, a Szarkofág Kivitelezési Terv, ami végre előrelépést jelentett. Ez egy olyan program volt, ami egyszerre teszi a szarkofágot környezetbaráttá, és biztonságossá. 2016 novemberében aztán mérföldkőnek lehettünk tanúi, az új szarkovágot rátolták a régire, ezzel teljesen elfedve azt. Ezt a látványos eseményt sok kis lépés, kemény munka, és professzionalizmus tette lehetővé. Elvégezték az alapvető előkészületeket a területen, hogy megkezdődhessenek az építési munkálatok, illetve amennyire csak lehetett, figyeltek a munkások biztonságára. 2007-ben a Novarka konzorcium nyerte a szerződést az építésre, ami a Francia Bouygues és Vinci cégekből állt. Az első lépés a régi szarkofág stabilizálása volt. Az új szarkofágot 2012-ben kezdték el építeni. Nemzetközi projekt volt. 27 nemzet vett részt az építésben, és több, mint 40 ország és szervezet biztosította a közel 2 milliárd € költségét. A boltív 2 részből állt. Az első, amit összeszereltek, a keleti része volt. 2014-ben a 2 részt felemelték a teljes magasságukba, majd pedig később egyesítették őket. Külső rendszereket, és a szétszereléshez szükséges eszközöket építettek be, hogy minimalizálják az emberi munkát a szarkofágon belül. 2016 novemberében a helyére tolták, befedve ezzel a megsemmisült 4-es reaktort. Védelmet nyújt bármilyen radioaktív sugárzás ellen, és biztosítja az eszközöket a régi szarkofág lebontásához, és a radioaktív anyagok tárolásához. A “hatalmas” szó nem elég kifejező, hogy leírja ezt az építményt. Csak a fém alap szerkezet súlya 25000(!) tonna. Ez 3,5-szer nehezebb, mint az Eiffel-torony! A teljes súlya pedig 36000 tonna. Magassága 108 méter, amivel még a párizsi Notre Dame-ot is befedné. Hossza 162 méter. Ezzel hosszabb, mint 2db 747-es Jumbo. 100 évre tervezték, ezalatt ki kell álljon mindent, amivel az anyatermészet csak próbálkozhat. Úgy tervezték, hogy kiállja a -43C és +45C közötti hőmérsékletet, valamint ellenálljon egy 3-as kategóriájú tornádónak is. A Csernobili Atomerőmű dolgozói kulcsszerepet fognak játszani abban, hogy az új szarkofágot teszteljék, üzembe helyezzék, és biztosítsák a hosszú távú működtetését. A jövőben felmerülő kihívásokat nem szabad alábecsülni, de hála az új szarkofágnak, Csernobil hosszú távú kezelése megalapozott.
